Ha nem kellene a hitel felét fizetnem, ha tudnék venni a gyerekeknek és magamnak egy lakást, a frászt sem érdekelne, hogy ad-e a férjem tartásdíjat vagy sem. És ő meg nem ragaszkodna a gyerekekhez. Ha valamiért is akarja a gyerekeket, akkor csak azért, hogy ne kelljen egy fillérjétől sem megszabadulnia. Mindig is én szerettem volna gyerekeket. Ha rajta múlott volna, egy sem lenne. A kisebbiket nem is akarta. Kilenc hónapig a hidegrázta ki a gondolattól, hogy lesz még egy gyerkőce. Nagyon nem is foglalkozott velük addig, amíg meg nem tudta, hogy válni akarok tőle. Akkor is az volt az első reakciója, hogy elköltöztetett minket Anyámékhoz. Aztán néhány nap múlva visszakönyörgött minket. Én, hülye meg visszamentem. Most ennek iszom a levét. Ha akkor maradok a fenekemen a gyerekekkel, akkor nem lenne kérdés, hogy kinél lesznek elhelyezve a gyerekek.

Most játszik azzal, hogy aszerint fog dönteni, mit javasol az ügyvédje (aki hiper-szuper lehet, hiszem ő “biztosra akar menni”): vagy közös megegyezéssel válunk vagy pereskedünk a gyerekekért. Mert, aki kapja a gyerekeket, az viszi a nagyobb lóvét. Szerinte. Egyszerűen hányok tőle.

Ja, és szerinte én ki akartam semmizni őt. Röhögnöm kell. Egyetlen komoly értékű ingóságunk van: az autó. Arra meg nem szerettem volna rá tenni a kezem. A bútorok?? Anyámék vették. De ha nem akarja elismerni, akkor legyen velük boldog. Úgyis ki fogja dobni őket, amint teheti. Mi mással akartam őt kisemmizni?? Azzal tudtam volna őt, ha nem lenne hitel a házon, és ki akartam volna rúgni őt onnan, hogy mehet, amerre lát. Ez pedig soha nem volt így. Most is csak a felét szeretném. És azt is azért, hogy ne albérletben kelljen a két gyerkőcnek felnőnie. Maradnék a házban, akár ki is fizetném őt (kölcsönpénzből), ha nem lenne a közlekedés olyan borzasztó rossz a város és a falu közt. Tudom, nem sok pénze fog maradni a fizetéséből, ha levonják a gyerektartást, de azért tudok a mellékjövedelméről, ami két havi hitel+rezsi költségét fedezi. S bár lehet, hogy az bizonyos idő múlva megszűnik, de addig ő kijárja, hogy magasabb pozícióba kerüljön, valamint beköltöztet magához egy barátnőt. Emiatt nem féltem.

Azt kérte tőlem, hogy számítsam ki, mennyibe kerül a két gyerek egy hónapban, mert a 20-20 százalékot sokallja. Most lehet, hogy valóban így van. De azért nőnek a gyerekek, és egyre többet esznek, kell majd a márkás ilyen-olyan cucc, ami nem két forintba fog kerülni. Meg ott lesz az iskola is. Arról ne is beszéljek, hogy azért egy kevéske pénzt is félre kéne tenni pl. nyaralásra, és egyéb váratlan kiadásokra. … Szerinte túl sok pénzem lenne a gyerektartással együtt. Kissé furcsálom a dolgot, mivel eddig is mindig nullán voltunk hóvégén (én mostanában különösen, mivel a fizum több mint a fele elmegy a hitel+rezsire, a maradékból fedezem az utazásaimat, meg a bevásárlások egy részét, plusz veszek a gyerekeknek egy-két holmit), és a kiadásaink a válással nem csökkenni fognak, hanem nőni külön-külön, extra bevételem nekem nem lesz, az övéről meg nem tudok. Innentől kezdve….

No, most le is zárom a témát. Ennyit erről.