Bizonygatnom kellett, mert nem fogta még fel: igen, fontos számomra, és úgy, mint férfi. És viszonozom érdeklődését.

Aztán talán annál a pontnál el is hitte már, mikor megemlítettem, hogy számomra a nyakba puszilás nem egy barát gesztusa, hanem egy férfié, aki a nőt le akarja venni a lábáról. És ezt nem engedem meg bárkinek. Pl. a kollégámat, ha ezt tenné, visszakézből orrba nyomnám, amolyan udvariasan.
Úgyhogy értelmezze helyesen, hogy a mosolyomat és visszaölelésemet kapja az orron vágás helyett.

De megértem. Helyében én is meglehetősen szkeptikus lennék irányomba.

Azért még jókat mulatok azokon a magyarázó mondatokon, ami a múlt szombaton hangzottak el a számból az ismerősei felé:
– Csak barátok vagyunk! Csak barátkozunk!
Úgy sem tudnám hogyan elmagyarázni a jelenlegi kapcsolatunkat.