Ma egy kicsit időutaztam. Erre is, arra is. A pasik (Milan és társai 🙂 ) nőkről szóló közös blogjában egy aktuális kérdés kapcsán jött elő egy emlék. A kommentboxba le is írtam. S most ide is kicsinykét kibővítve.

Anno összrezzentem legbelül, ha a férjem (még akkor is, amikor csak a barátom volt) a szeretkezés szó helyett a szexet mondta a mi együttlétjeinkre. Nekem valahogy zavaró volt ez a megnevezés. Számomra egy bensőséges együttlétet (ami vele pl. soha nem volt olyan hűdeszuper) alacsonyított le ezzel. S ez talán az egyik szöge lehetett a sok közül a mi házasságunk koporsóján. Hogy mennyire lejáratódott bennem a szerelem ezen területe ezalatt a pár év alatt, az mutatja, hogy a kezdetek kezdetén én is ezt a szót használtam, mikor a Kedvesemnek beszéltem a szeretkezés(ünk)ről. Ő rám is szólt: “Mi szeretkez(t)ünk, és nem szexel(t)ünk!” Mikor ez a mondat elhangzott, belém nyilalt a párhuzam. Nagyon elszégyeltem magam. Azóta persze nem használom a szex szót, különösen nem akkor, ha kettőnkről van szó. A Kedvesem tett róla, hogy elfelejtsem.