Tudtam, hogy ez lesz. Amit nem lehet kontrollálni, hát nem lehet. S ezek az érzések.
Ha tiltakozol ellenük, csak erősebbek lesznek.
Egyetlen megoldás: elfogadása annak, hogy megtörténhet, megtörténik, illetve megtörtént.

Ez van, Drága! Fogadd el!

Hogy én hogyan élem meg?! Asszem, már rutinosan. Gondolok rá szeretettel és örömmel, a többivel meg nem foglalkozom. Hálás vagyok, hogy nyitottam felé, örülök, hogy megismerhettem jobban, és megtapasztalhattam, milyen csak összebújva beszélgetni, mint két boldog tini (na, itt kerestem a megfelelő szót, mert tulajdonképpen a mai világ “tini”-je sem adja már ki azt, ahogy mi vagyunk – még).

Ha vele vagyok, engedem az érzelmeimnek az áramlást, hogy ellepjenek, megörvendeztessenek. De most, hogy nincs közelemben … jobb a csendes, érzelmi nyugalom.

Igen, úgy döntöttem, hagyom, hogy történjenek a dolgok a számomra, számunkra legjobb úton, módon és irányba. Én csak szeretek és szeretni fogok.