Gyengéden lüktet a zene.

Mintha egy félhomályos bárban ülnék, ahol a táncparketten egy összesimuló pár lépked az egyenletes ritmusra.

Mint a szívdobogás.

A szöveget nem értem, de zsongít, beleborzol a szívembe, lelkembe, ahogyan az olykor-olykor megszólaló trombita is teszi.

Megnyugtat és felkavar.

Mint egy tavaszi nap.