A hétvége simán és zökkenőmentesen telt.

A szombati terepfutás megadta a kezdőszintet, a többi csak hozzáalakult.

Szombaton délután ruhanemű vásárlás a gyerkőcöknek és nekem. Vasárnap muffin sütés, szépülgetés, és családi ebéd a szülőknél, szabad és friss levegőn.

Fotóztam a természetet, és ez jó, mert ez az egyik kedvenc témám így tavasszal.
Felismertem egy idegenben egy régi ismerőst, és megállapítottam, bár idősebbnek tűnik a tényleges koránál (nálam mindenképpen), de jól áll neki, és nem rúgnám ki az ágyamból, ha ott találnám – véletlenül.

Megerősítést nyert – újra -, hogy a korlátokat nem tűröm alapból, és ez vonatkozik a párkapcsolat összeköltözési oldalára is. Az vagyok nőben, ami férfiben az agglegény. Szabadon érzem magam jól, csak így tudok fejlődni szellemileg, lelkileg.
Persze, pasi kell, mert még is csak társaslény vagyok. Viccesen azt javasolták, tartsak szeretőt, de jót. … én benne vagyok…