Vannak kötött délutáni programjaim, például a keddi masszázs és a csütörtöki jóga. A többi délutánon pedig ami éppen jön vagy fontos.

Tegnap programja hétfőre csúszott, így mivel sehova sem terveztem menni, csak olvastam.

Jó ez a lazulás, mert kell a hason fekvéses könyvbújás, hiszen művelődöm, de ilyenkor azt érzem, nem csináltam semmi hasznosat. Na, ezen röhögök. Mert volt olyan idő, hogy az olvasás volt hasznos számomra, a többi pedig felesleges tennivaló.

Persze, nem azt akarom írni, hogy most nem találom fontosnak. De az. Mert a könyvek új információkat, tanulságokat, érzelmeket, ismereteket, gondolatokat adhatnak.

Talán csak a Polar órám aktivitás mérője miatt érzem, hogy a fekvés, ülés nem igazán azt jelenti, hogy hasznos dolgot csinálok.