Úgy gondolom, hogy ha odafigyelünk jelekre, akkor mindig megkapjuk a válaszokat, igenléseket vagy esetleg nemeket a bennünk megfogalmazott és felszínre tört vagy sokszor még formát sem kérő, mélyen lapuló kérdésekre és gondolatokra. A múlt héten szinte egyiknapról a másikra valami elfújta majd’ három hónapig tartó depimet. Ez az érzelmi életem minden területét átitatta. Időszakosan sikerült átverekednem magam a napfényes oldalra, de mindig volt valami, ami visszarántson. Hogy mi térített vissza a “jóoldara”, magam sem tudom, de nem is érdekel. Inkább örülök a rózsaszín világnak. És annak, hogy a Kedvesemnek is úgy tudok megint örülni, ahogyan megérdemli.

Ja, igen. A jelek. Hétvégén egy néhány női magazint átlapozva, beleolvastam cikkekbe. És legtöbbjük arról szólt, hogy létezik a Megfelelő Időben Történő Igazi Nagy Egymásra Találás. És ha egyszer ez megtörténik velünk, akkor védjük is meg azt, amit kaptunk a sorstól és egymástól. Mert csak úgy lesz teljes az életünk, akkor éljük meg igazán az életünk.

Ezt jelnek vettem.