Négy nap rajzolás.

A grafitceruza ezúttal a rajzolás eszköze lett. Kíváncsian vártam, belőlem mit hoznak ki a kapott feladatok, a negyedik nap vajon hogyan sikerül az, ami az első napon eléggé kezdetleges lett.

Tegnap Hugh Jackman arcképét választottam gyakorlásnak. Hogy mennyire tudtam a vonásait visszaadni, az az előző posztban megnézhető. Én már annyit néztem (jóképű pasas, na!), hogy elvesztem a részletekben.

Ma újra saját magunkat rajzoltuk meg. Fényévekkel jobban ment, mint pénteken reggel. A kész portré alapján gyermekeim szerint szépen rajzolok. Hm… akkor a jobbagyféltekém tényleg segített a balnak…

Mire volt jó ez a négy nap azon kívül, hogy újra alkottam? Megismertem kedves, szimpatikus embereket (talán barátság is született), kicsit kiléptem a hétköznapi valóságomból, és olyan dologra koncentrálhattam, ami csak nekem fontos, csak rólam szól. Messze távolba kerültek a hülyeségek, a múlt, a jelen, a kevésbé lényeges mozzanatok.
Egy másik aspektusból láttam a félelmeimet, magamat, és azt, hogyan is tudom az egomat kihagyni a játékból.

Jöttem, láttam, visszamennék!