Tegnap este Csernus előadáson voltam. Kíváncsi voltam, hiszen sok félét hallottam az előadásairól, leginkább arról, mennyire szókimondó.

Várakozással teli ültem a nézőtéren, majd kezdődött a “műsor”. Egy róla szóló paródiának részeltével oldotta a hangulatot, majd szépen besétált ő is.

Innentől kezdve ment a kipécézett két néző (két férfi) kikérdezése, s közben okosította a hallgatókat, egy-egy videó bejátszással alátámasztva a mondanivalóját.

Sokszor bólogattam, mert szívemből szólt, s volt, hogy megfogalmazta azt, amit tudtam már, de kimondatlanok voltak vagy csak nem mertem elfogadni, hogy úgy van.

Bennem már érni kezdett korábban is, hogy miben szeretnék még változni, milyen korlátokat és blokkokat szeretnék leépíteni magamban, régi berögzültségeket elhagyni, ez az előadás csak megerősített abban, hogy jól látom magamat.

Emiatt inkább felszabadítóan hatott minden gondolat, amit hallottam. Így békésen és nyugodtan ballagtam haza.

Örülök, hogy elmentem.