Ujjongani akartam, hogy egy szuper futás után szuperül érzem magam. Egy elnyújtott endorfin töltetet kaptam.

Egy új projektem a futás terén, hogy végig igyekszem zárt szájjal futni, és csak az orromon keresztül lélegezni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól bírom. És futásról futásra érezhető a fejlődés mind sebesség, mind pulzus terén.

Míg két hete átlag 162 bpm-mel és 6:15 perc/km futottam bő 7 km-t, addig ma lenyomtam egy 10,5 km-t átlag 157 bpm-mel és 6:07 perc/km-rel. Ebben volt emelkedő is, és előtte három napban is edzettem (egy futás és két HIIT otthon). Jó vagyok, vagy jó vagyok?!

Ami az orron keresztül való légzést illeti: igyekszem ezt tartani egész nap. Míg a keresztedzések alatt is. Szerencsére alvás közben sincs ezzel gond, mert hason alvó vagyok, és ezzel elkerülöm, hogy a számon kezdjek el fújtatni (horkolni).

Miért fontos az orr használat? Azért, mert erre teremtődött, és megelőzhetjük azt, hogy túllélegezzük magunkat. Ugyanis a mai kor embere túl sok oxigént vesz magához, pedig a test széndioxid ellátottsága ugyanolyan fontos. Erről Buteyko professzor munkássága tud több infot adni. Használd a barátod!

Mikor az egyik erről szóló könyvben azt olvastam, hogy cél a felületesebb légzés, és a percenkénti kevesebb levegővétel-kifújás, beugrott, hogy meditáció alatt éppenhogy pihegni szoktam (szoktunk). Ergo a meditációnak (transzendálásnak) ez is a haszna. El is gondolkodtam azon, hogy újra bele illene magam vetni a transzcendálás napi örömébe.

És igen, ez a vágyam, tervem, álmom is megvalósult. Csinálom. Napi egyszer biztosan. A szidhi része is megy, bár az “repülés” részt hanyagolom, a jobb térdem még nem kész rá, illetve szerintem az ágyam sem.

Úgyhogy ki vagyok simulva. Köszönet a jó kajálásnak, a rendszeres mozgásnak, a rendszeres meditálásnak és a kiegyensúlyozódó lelki világomnak!
Ha így megy tovább, lassan 20 évesnek is kiadhatom magam.