Szeretem ezeket a reggeleket. Nem csak azért, mert most odakinn ragyogóan süt a nap, és önmagában ez már vidámító tud lenni, hanem mert egy nagyon klassz edzésem volt.

Egy kicsit belehaltam, egy kicsit megismertem a korlátaimat, egy kicsit motiválódtam, hogy hova is szeretnék eljutni. És minden porcikámat érzem.

Hogy mennyire jól dolgoztam pl. a lábaimmal, ezt úgy szoktam letesztelni, hogy a munkahelyre biciklizés közben az emelkedőnél mennyire kell visszaváltanom a sebességben. Alapjáraton nem váltok, sima edzés után egyet, egy lábazós edzés után kettővel.

Azért szeretem a HIIT edzéseket, mert ha egy gyakorlatnál szenvedek is, tudom, hogy csak 50 vagy akár 60 mp van szó, és jön a következő gyakorlat (ami ugye nem feltétlenül laza), de legalább egy kicsit más testrész van előtérben. A pihenő pedig oly kevés, hogy az embernek gondolkodásra nincs ideje, csak felkészül gyorsan, majd csinálja és csinálja a gyakorlatokat.

Aztán hihetetlenül jó érzés az edzés végén az elégedettség, hogy ezt is megcsináltam. És már várom a következőt…