Azt mondják, bolond a szív.
Az ész pedig realista.
A szív intuitív.
Az észt pedig az ego uralja.
Az egyik a jobb oldal.
A másik a bal.

A szív megérti az észt. De vajon az ész mennyire lát bele a szív dolgaiba?
Az ész felejt, a szív soha.
A szív mindig is úgy fog érezni, ahogy először, csak mélyebben és megértőbben. Emlékszik és elfogad.
Az ész ragaszkodik és hisztizik.

Van, hogy tudnak egymással együttműködni. Amikor mindkettő ugyanazt akarja. Egymást segítik, hogy előrehaladjanak. Az egyik megért, a másik pedig realistán bólogat.

Szükségük van egymásra. Együtt sok mindenre képesek.

Tudom.