Kicsit felcsesződött az agyam az értekezleten, s akkor igencsak bennem volt, hogy nem érdekel az előttem álló sok vesződség és nehézség, de belevágok az álláskeresésbe, majd a költözésbe, meg az ezzel járó sok macerába.
Aztán legyintettem egyet: teszek a dinka főnökömre! Ha nem használja ki a kapacitásaimat, az ő baja.
Ezek után egyik kollégámmal elbeszélgettünk, s lassan eljutottunk egy közös biznisz gondolatáig. Ő benne megvan az, ami bennem nincs. Ő tudná hajtani, menedzselni a dolgokat, én pedig a kuli munkát tudnám csinálni. Még nem látja ezt, mert az én munkám is piszkálja a fantáziáját, és érdekli, viszont én tudom, hogy amaz a feladat jobban fekszik neki. A cég ötlete nem rossz, főleg e régióban. Még van jövője. Most a dolgom az lenne, hogy megalapozzam a munkámmal (nem a jelenleg fizetett!), és kiépítsem az ismeretségi kört, a referenciákat megszerezzem.
hajr??!
J?? szurkol??st! 🙂