Fontos a kommunikáció. A folyamatos újraértelmezése a dolgoknak. Ellenőrzése a változásoknak a másik emberben. És észrevétele.

Mert vannak változások. Kellenek, hogy legyenek. Anélkül nem igazán van fejlődés. Előre.

Szeretek egyedül lenni, talán azért, mert mindig együttéltem valakivel, legyen ez szülő, férj, gyerekek vagy pasi. Egy rövid ideig pedig tényleg nagyon nem láttam annak lehetőségét, hogy én valakivel újra összebútorozzak gyerekestül vagy nélkülük.
Aztán beláttam, hogy ideje változnom. És már úgy éreztem, nyitott vagyok arra, hogy együtt aludjak, éljek a párommal. Igaz, ezt nem hangoztattam fennen, mert az akkori páromtól csak azt hallottam (pedig előtte ő volt együttélés párti), mennyire élvezi, hogy egyedül él.

No, az már csak csavar a végére, hogy elméletileg (!) azért látta működőképtelennek a kapcsolatunkat, mert szerinte nem arra tartottunk, hogy összeköltözzünk.
Ekkor szokták megkérdezni: What the fuck?

Szóval, ezért tartom fontosnak a kommunikációt, a számunkra lényeges dolgok egyeztetését a másik emberrel. És elfogadni azt, hogy változhat valaki.