A hétvégén újra felhozódott a “hangosan magamban beszélés” témája. Mármint, hogy én beszélek magamban. Engem különösképpen nem zavar, ha más rám csodálkozik ezért. Nagy ívben … nem érdekel. Azonban egy picinykét elgondolkoztam ezen. Nem vagyok bolond. Ezért. Ha igen, akkor mások is azok. Nyújtsa fel a kezét az, akinek nem jönnek-mennek a gondolatok az agyában, és véletlenül sem történt meg az, hogy saját magának “beszélt”, “mondott el” gondolatokat, ami éppen foglalkoztatta!

Szerintem legtöbbünknek vannak gondolatai: a nap folyamán ezernyi. S ugyanígy gondolatként merülnek fel, jelennek meg felkiáltó-, kérdő- és egyéb mondatok az agyában reagálva különböző eseményekre, helyzetekre. Nálam a magamban beszélés ezen gondolatok, mondatok hangos kimondása. Így ha én bolond vagyok (egyébként ki nem az?), akkor majd’ mindenki az.