Elelmélkedtem az elmúlt 10 évemen. Elsősorban az ex-pasijaimat illetően. Végigvettem, kinek mit köszönhetek, vagy miért jó, hogy akkor és ott volt velem.

Kezdem J-vel. Viharos érzelmek, de semmi több. Megmutatta, hogy újra tudok szerelmes lenni. Plátóian, de nagyon. Majd következett KSZ. Belé is szerelmes voltam, de ő inkább egy nehéz időszakomat asszisztálta végig. Csúnya vége lett, és mai napig nem bánom, hogy úgy döntöttem, nincs tovább. A feladatát beteljesítette, kaptam tőle ismereteket, tudást, és ennyi.
Aztán jött Gy. Bár az sem volt egy egyszerű kapcsolat, elég döcögősen indult. De ő volt az, aki a legjobb barátom volt és a kémiai is remekül működött köztünk. Ha rá gondolok, az villan be, milyen jókat tudtunk nevetni együtt, vagy vele a világ végére is elmentem volna úgy, hogy azt sem tudom, merre megyünk. Viharos vége lett, és így kellett lennie, s remélem, ő is szép emlékeket őriz rólam.

Egy-két hónap erejéig összegabalyodtam H-val. Nem is tudom, miért. Talán csak a kíváncsiságom hajtott. Vagy hízelgett, hogy annyira oda van értem. Persze, jóképű, vonzó pasi, de tulajdonképpen semmi értelme nem volt, hogy mi együtt…

Aztán a múlt került az akkori jelenembe. Ragozzam? Szeretném, de nem akarom, mert ha olvassa soraimat… Meg különben is! Úgy is tudja, mit jelentett és jelent számomra.

Az elmúlt öt évről pedig … Jól indult, de nem kellett volna összeköltöznünk olyan hamar. És nem nálam. … Az újra melegítés pedig nála sem működött…

Nem soroltam fel minden férfit, aki érzelmileg vagy bárhogyan is közelkerült hozzám az elmúlt években. Ha valakit nem említettem meg, az nem azért van, mert jelentett nekem sokat. Más megfontolásból hallgatok.

Hogyan lesz tovább? Hm… Kíváncsian várom.