Két nap Athénban.
Isteni volt, hogy újra napfényt érezhettem a bőrömön, hogy egy kis tavaszt kaphattam.
Új közeg, új emberek ismeretsége, akikkel eddig csak emaileken, esetleg telefonon keresztül “beszéltem”. Nevek, melyek arcokat, személyiséget kaptak.
Láttam citrom-, narancs- és mandarinfát, amik a legnagyobb természetességgel nevelték gyümölcseiket a város utcáin. Nekem újdonság volt, egy kis uniqum, az ottlakóknak csak egy fa.

Egy kis csoda két napban.

A szálloda nagyon kényelmes volt. S bár csak az első nap reggeliztem (mert a második reggelen még a késői vacsorát emésztettem), nagyon meg voltam elégedve a kínálattal: szuperul jól lakhattam a számomra ehető ételekből.
Ha vittem volna a futócuccomat, még arra sem lett volna gondom, hogy merre fussak. A szálloda halljában egy kis pulton kivilágított térképen be volt jelölve, merre hány kilométert tehetek meg. A pulton törölköző, friss víz és alma volt kitéve a sporttól megfáradt vendégnek.

Amit Athénból láttam, az Rómát idézte fel bennem. Így már bővült a fővárosok száma, ahova szívesen és bármikor visszamennék.

Érdekesség: az egyik pasi, akinél tárgyalni voltunk, a volt férjemre emlékeztetett. A szeme, a homloka, a kopaszodó fejtetője. Amellett, amit mondott, végig ezt figyeltem.

Bár kissé tartottam az úttól (nem igazán repesek a repülésért, és az is megrémített, hogy végig angolul kell kommunikálnom), nagyszerűen sikerült, és hálás vagyok, hogy kaptam ezt a lehetőséget.