Tegnap délután végre fotókat válogattam. Szeretném azokat papírformátumban is látni, kézbevenni, amelyeket úgy gondolok, hogy szívesen nézegetnék úgy is. Vagy csak úgy.

Sok-sok év alatt felgyülemlett fotókat nézek át, és ez sok-sok fotót jelent. De nagyszerű utazás a múltban.

Néhány gyerkmekeimről készült képnél ellágyultam, felkiálltottam (halkan vagy magamban), hogy ó, de cuki (volt). És egy-egy váratlanul elém került fotón meglepődtem, és volt, hogy belém nyilalt az érzés: hát, ezért!

Élmény volt ez a kicsiny utazás, amit még nem fejeztem be.

Örülök, hogy ennyi minden fért bele az elmúlt 10 évbe, s bár akadtak szomorú, vagy fájó időszakok, tulajdonképpen hálás vagyok azért, hogy azok az emberek kerültek az életembe, akik, és olyan dolgok történtek velem, amik. Jó néhány pillanatot, napot, hetet, hónapot nem adnék oda semmi kincsért, mert azok gyönyörűek voltak, szépek és boldogságosak.