Még szokatlan, hogy három év után szabadok a délutánjaim. De élvezem, hogy lazán, nyugisan telnek a napjaim. Nem sietek sehova, nem rohanok, nem vagyok ideges, stb.

A szabadidőmben olvasok többnyire, vagy a következő napok ebédjeit főzöm meg magamnak. Vagy boltba megyünk vagy egyéb dolgaimat intézem.

Most ráérek masszázsra is menni. Sikerült egy olyan masszőrt találnom, aki úgy masszíroz meg, ahogy én szeretném. Azaz tényleg igyekszik helyre rakni az izmaimat. Úgy döntöttem, hogy egyelőre hetente fogok hozzá elmenni. Aztán majd, ahogy érzem.

Igyekszem a gyerekeimre is több figyelmet fordítani. Beszélgetni, vagy csakhogy érezzék, ott vagyok és figyelek rájuk. Nem tudom, igényelték-e ennél jobban az elmúlt években, de én úgy éreztem, tudtam volna jobban is. Ez is közrejátszott abban, hogy befejeztem az edzéstartást.