Nem múlik el éjszaka, hogy ne álmodnék. Szeretem az álmaimat. Legalábbis többségüket.

Egyik éjszaka (hajnalban) szép álmom volt, abból a harangozás ébresztett. (Nem igaz, hogy hétvégén sem tudok 6 óránál tovább aludni, mert a közeli templomok harangjai felriasztanak…)

Múlt hajnalban pedig nem túl békéset álmodtam, abból magam ráztam fel magamat, hogy legyen már vége a fusztráló történetnek.

Szeretek aludni. Tudom, ilyenkor tudom magam kipihenni, s mivel a reggeleim többnyire edzéseimmel telnek, ezért nem mindegy mikor fekszem és ébredek. Minél korábban szeretek elaludni, hogy hétközben is a lehető legtöbbet aludjak (kb. 6-7 órát), és hétvégén is legkésőbb, már 10 órakor durmolok, hogy pótolhassam azt, amivel hátrányban vagyok. Általában 8-9 óra jön össze, attól függően, mikor fekszem és felébreszt-e a harangozás.

Szeretek egyedül aludni. Azt hiszem, akkor tudom leginkáb elengedni magam és csak az alvásra koncentrálni.