Telik az idő.

A hosszú hétvégenek is a végére értem. Eleinte sok pihenés volt, majd a szombat leginkább vásárlással (iskolakezdés) telt, a vasárnap egy hosszú futás után a szüleimnél ebédeléssel és láblógatással.

Tegnap ért a meglepetés (pedig sejtettem, hogy ez következik), hogy e héten Hell Days lesz a Freeletics edzésprogramban. 3 napra kértem edzéstervet, és a pokoli napok szerint ezt dupla edzésmennyiséggel tette. Mivel szombaton félmaratont szeretnék futni egy közeli versenyen, ezért nagyon be kell osztanom, mit mikor és mennyit.

Gondoltam, ma reggel a tegnapi 28 km futásom után megcsinálok két rövidebb és könnyebbnek tűnő gyakorlatsort. Ha-ha! Az egyiket, amelyben sok-sok pihenő van, sikerült is megcsinálnom. No, gondoltam, nekiugrom a másiknak, ami pörgős és összesen 90 db burpee van benne és ugyanennyi magastérdemeléssel ugrás és fekvőtámaszban lábcsere (climber). A gyakorlatsor egy ötödéig jutottam, és … feladtam. Éreztem a lábaimban, hogy a tegnapi 28 km az bizony 28 km volt. Úgyhogy legyek szíves tisztelni, és kevésbé terhelni a testemet.

Szóval, egy fél nap pihenőt kaptam magamtól. Este azért jó lenne megcsinálni az elmaradt WO-t, hogy a hét feladatai csökkenjenek.

Nagyon úgy néz ki, hogy edzői pályafutásomat szüneteltetni, ha nem, befejezni fogom. Egyre terhesebben élem meg, hogy a főállásom mellett még egy-egy este edzést tartok. Amilyen lelkesedéssel és elszántsággal kezdtem neki három éve, most már csak kínlódás. Szeretem csinálni, de már nincs motivációm, és nem is igazán szeretném… Elfáradtam.

És talán az is lehangol, hogy nagyon kevés ember van, aki tényleg edzeni akar az egészsége és jólléte érdekében. Abból a pár emberből pedig nekem a terembérlet díja alig jön össze. Tudom, tudom, a hirdetés és a marketing sokat számít, meg a fellépés, de ez nekem nem igazán működött. Valaki erre születik, én meg örülnék, ha valaki más megcsinálná helyettem.

Az edzés marad. A saját testem és lelkem edzése.