Egy hét Balaton. Déli part. Az idő tökéletes volt. Igaz, nem a strandoláshoz. Viszont remekül hűsöltünk a borús, kicsit szeles, olykor esős időben.
Persze, a parton való olvasgatás sem maradt ki. Sőt, a fürdés sem. Még az utolsó nap reggelén is lementem megmártózni a vízben. Szerintem nem volt hideg.
Sokat sétáltunk, gyalogoltunk. Vettünk whisky-s poharat (s.k. készítette) Ambrus Attilától a kisebbik gyermekemnek, mert neki zöld “bögre” kellett. Persze, fogalma sem volt arról, ki és mi volt a pohara készítője, míg én el nem meséltem a vétel után. Úgyhogy most 18 éves korában ebből a kerámia pohárból akarja majd inni az apja akkor már majd’ 20 éves whisky-jét.

Rájöttem, hogy leginkább azokat a nyaralásokat élvezem, amikor szinte nem csinálok semmit az olvasáson és a bambuláson kívül. A napi sport, a hosszú séták, egy-egy kisebb kirándulás belefér. Ha felidézem egy régebbi gyermekes nyaralásomat, akkor azokra az órákra emlékszem, mikor olvastam, vagy éppen a teraszon rejtvényt fejtettem. És most is leginkább azt szerettem, ha kiülhettem a teraszra, és feltett lábakkal olvastam.

Persze, élveztem a tihanyi-balatonfüredi kirándulást is, hiszen szép helyeken jártunk. Annak is megvan a varázsa. Vagy a fűzfői bobozásnak is.

Most újra itthon. Igyekszem bepótolni a “hivatalos” és “kötelező” elintézendőket, de mindemellett sokat-sokat szeretnék nem csinálni semmit. Ami nálam az olvasást és a filmnézést jelenti.