Hétfőn sikerült végre, ami öt éve nem. Még év elején döntöttem úgy, hogy levizsgázom kineziológiából államilag is. Nem tudom, mikorra lettem a démonjaimmal jóban, azaz az egyik hölgyre minden ellenérzésként gondolnom, de ma sincs bennem semmi negatív vele kapcsolatban, pedig most is elég szépen rám mordult.

Lényeg, hogy görbülnek a jegyek. Az egyik mindenképpen.

A hétvégén csak vasárnap délután tudtam tanulni pár órát. Egy tételt nem találtam, de aztán meg is akadt az egész ott, hogy rosszul lettem, így a tanulást fel kellett függesztenem. A vonaton sem találtam, így a 12+2 meridiánnak a csak a kiinduló és a végpontjait igyekeztem újra a fejembe vésni. Ez az tétel nyomakodott mindig elő, mintha azt jelezné, őt fogom húzni.
Hát, persze, hogy azt húztam.

Tegnap reggel a munkahelyemen az asztalon melyik tétel figyelt rám teljességében? Ez.
Ennyi.

De a vizsga megvan, úgyhogy ez a hét is jól kezdődött.