Ránéztem a két kolléganőmre, és látva nem éppen filigrán termetüket és hallva szavaikat megértettem: bár éppen nem a fogyókúra a téma, de ők mostanában nem fognak lefogyni.

Én is tudok kifogásokat hangoztatni, mikor nem igazán fűlik valamihez a fogam, azaz semmi kedvem hozzá, azonban van, amiben sokkal több akaraterőm és kitartásom van.

Az adott téma perpill a munka melletti tanulás volt. Mióta kikerültem a gimiből, szinte minden évem arról szólt, hogy valamit tanultam, valahol vizsgáztam, valamilyen suliba, tanfolyamra jártam. Munka, család és háztartás mellett.

No excuse.

A legdurvább az lenne, ha most fognék bele egy suliba, ahol napi szinten tanulni kellene, és lenne komoly vizsga. Arra rámennének teljesen a hétvégéim. CSak azok, mivel jelenleg a hét munkanapja a melóról és az edzésekről szólnak. Kelek, edzek, melóba megyek, hazakerekezek, készülök az esti edzésre, amit én tartok, majd utána jöhet a pihenés. A délután és az este maradék szabadidejéből kapnak valamit a gyermekeim, a háztartás és a magánéletem.

Egyszóval, nekem jöhet bármilyen kifogással, mire nincs ereje, energiája, agya és ideje. Ha akarja, fog tudni rászánni.

Persze, mikor megszólaltam, hogy az elmúlt években mennyi suliba jártam család és meló mellett, csak az a megjegyzés hangzott el: nem lehet százszázalékosan teljesíteni sehol sem, ha így vállalja be az ember a tanulást.

No comment.