Eltűntem. Megint. Egy időre. Csak. Esküszöm!

Túl egy félmaratonon, egy lakásfelújításon, egy két hetes vendégeskedésen a szüleimnél (most volt először, hogy simán, minden összezördülés nélkül tudtunk sokáig Anyuval egy fedél alatt létezni. Azért ez már fejlődés. Kellett pár kinez oldás ehhez. Nekem.)

A múlt héttől már újabb edzést tartok újabb helyszínen (egy közeli településen). Így még elfoglaltabb vagyok. De szeretem csinálni.

A futás háttérbe szorult, de azért igyekszem majd heti egyszer vagy kétszer menni. A Freeletics most a nyerő. Hihetetlen kitartás és elszántság kell, hogy megcsináld pl. a 100 db négyütemű fekvőtámaszt karhajlítással (angolul rövidebb: burpee) egy szuszra. És közben tudod, hogy van még egy vagy akár több köröd is belőle. Szóval több mint fizikai kihívás, leginkább mentális. Persze, persze. Német találmány.

Visszatérve a lakásfelújításra. Klassz lett a konyhám, a fürdőm, az előszobám. Akárki akármit mond (pl. én még pár hónapja), azért az érzés és a látvány, hogy egy új, modernebb közeg vesz körül, hát, sokat ér.