Bár már csináltam jó néhány oldást az elmúlt években, de olyan ritkán volt, hogy egy nap kettőt is. Az nem újdonság, hogy a kliens ügye, amivel eljön hozzám segítségért, az olykor összecseng az én aktuális problémámmal, ami jelen van az életemben.

A múlt héten ketten is bejelentkeztek hozzám oldásra. Egy napra vállaltam őket.

Általában mikor a kliens elkezdi mesélni, miért jött, még csak a felszínt kapirgáljuk. Aztán szépen, a bevezető beszélgetés alatt, bontakozik ki, mi is lesz az oldás tényleges ügye. Vagy az oldás alatt derül ki.

Az első kliens azzal jött, hogy fogyni szeretne. A másik a dühkitörései miatt kért segítséget. És mindkettőnél ugyanannál a tényleges ügynél lyukadtunk ki az ügyfelderítő beszélgetés alatt.

Az már csak hab a tortán, hogy a legutóbbi oldás, amit én kaptam, az is erről szólt.

Két dolgot szűrtem le: valóban nincsenek véletlenek, illetve az, hogy bár én azt hiszem, hogy csak én élek meg valamit úgy, ahogy megélem, s közben pedig nem.

Ja, és persze nem tudhatjuk, hogy egy-egy felszíni reakció mögött milyen érzelmek és történések húzódnak meg.

Ezért is szeretem a kineziológiának ezt az ágát, mert ennyire érdekes.