Nagyon jólesik, hogy biztatást kapok a blog folytatására.
És nemcsak itt, a blogon, hanem élőben is noszogatnak, miért nem írok.
Okokat nem mondok, mert felesleges. Inkább fordítsam arra az energiámat, hogy a gondolataimat lefirkantsam.

Hihetetlenül gyorsan eltelt a múlt év. Tele történésekkel, és talán pont ezért is száguldott el oly pikk-pakk.
Még februárban nem is sejtettem, hogy Anyunak köszönhetően töltök egy hetet Párizsban és környékén, majd egy pár hét múlva Olaszország tengerpartján süttetem a hasamat, járom Firenze és Velence utcáit. Ó, miért is vagyok szerelmes az olasz tájakba?!
Bár most akár Párizsba is szívesen visszamennék, pedig soha nem volt rajongásom városa…

Szóval, elmondhatom, 2014 jó év volt a maga nemében.

Bár azon álmom még mindig nem valósult meg, hogy a magam ura legyek, de talán nem is az én sorsom, vagy még nem jött el az ideje. Mindenesetre valami alakul(t).

Nem panaszkodhatom, de tényleg! Pont tegnap került elém az a gondolat: arra gondolj, hogy meddig jutottál el, ne arra, hogy mennyi utat kell még megtenned.

Szóval, igyekszem inkább erre koncentrálni, és ezért hálát adni. Aztán majd jön a többi is.