Látszik, hogy mennyi időm van, illetve …. leginkább ihletem nincs írni.

Lassan másfél hete volt, hogy a hétvégét a Mátrában töltöttük. Nagyon szép és csendes helyen van a szálloda, és e miatt nem bántam meg, hogy végülis odamentünk. Na, jó, maga az épület is szép, és elfogadható. Az étkeztetésre is adtam egy ötöst, hiszen nem éheztem. Viszont még egyszer nem akarok odamenni. Ennyi elég is a negatív részből.

Szombaton egy nagyon jó futó túrát csináltunk. Felfelé kb. 6 km-t sikerült futni, utána már csak sétáltunk. Kékestetőn megittunk egy forró teát, majd elindultunk lefele egy másik útvonalon, amiről kiderült később, hogy egyáltalán nem kényelmesebb út, mint amint felmentünk.

Többnyire futva mentünk vissza, bár igencsak néznünk kellett a lábaink elé, mert nagyon köves volt a turistaút.

Nagyon élveztem, mert jó volt a levegő és szép napsütés.

Az, hogy két napig utána izomláz volt a combomban, már mellékes. A lefele futás mindig kihívást jelent a lábaimnak….

Vasárnap megnéztük a Mátra Múzeumot, illetve Egerben ebédeltünk és ittunk egy-egy kávét a Frei Kávézóban.

Este, hazaérve, a mosáson kívül már nem voltam hajlandó semmit sem csinálni, csak pihizni.

Szeretem az ilyen hétvégéket. Kellenek.