Sokszor úgy nyitom meg a blog admin felületét, hogy oké, rendben, most írok, mert akarok, mert szeretnék … igaz, valójában nem arról, amiről ténylegesen írnék. És most hadd ne menjek bele, miért nem teszem.

Az egyik kolléganőmnek nem oly régen könyve jelent meg. Kíváncsi vagyok rá. Mert ugye én ismerem az egyik oldalát úgy-ahogy, de vajon mi lakozik odabenn…

Erről aztán az én álmom is eszembe jut, hogy a bakancslistámon ott egy könyv az egyik listapontban. Meglehet, csak 70-80 évesen jutok el oda, hogy legyen is időm rá. Most más a fontos, most más van előtérben.

És erről meg az jutott eszembe, hogy vannak álmaim, amit csak hordozgatok magamban, de még nem jött el a megvalósulás ideje. Ebben az előkészületi szakaszban olyan, mintha soha nem akarna eljönni az pont, amikor formát ölt, amikor elérem. Ez a szakasz nagy hitet és önbizalmat kíván, hogy tovább higgyek és haladjak a magam módján előre.

És itt, ennél a pontnál a belém villan, hogy mennyi mindent elértem eddig, amire büszke lehetek, amiért hálás lehetek. Ez a gondolat megnyugtathat(na), hogy bizony nincs aggódni valóm, mert aminek itt az ideje, azt úgy is megkapom.

Csak néha sajnálom, hogy éppen, akkor és most csak álom az az álom. … és csak magamban mondom, suttogom …