Azt hiszem, elért a tavaszi fáradtság. Minden étrendkiegészítő szedése ellenére.
Ja, a kiadós alvást semmi sem pótolja.
Szerintem egy darabig hamarabb lesz lámpaoltás nálam, s nem érdekel, hogy gyermekeim tévézni szeretnének – a szobámban.

Jó volt ez a hét. Mert sütött a nap. Kellett ez már nekem. Délutántól változik az idő, és esősnek ígérkezik a holnap is. De még ennek tudata sem volt képes ma reggel futásra ösztönözni. Ebből is gondolom, hogy ideje a pihenésnek még mielőtt kipurcanok.

Tartalékolnom kell az elkövetkezendő hónapokra. Jó néhány sporteseményre beneveztem:
Coca Cola Testébresztő Aerobik nap, Vivicittá Félmaraton, Kékesfutás (parahegyek), és ott van a születésnapi maraton.
Az egyéb versenyecskéket már fel sem sorolom. 😀 Ja, meg a felkészülést.
A síkterep 21 km-e már simán megvan, ha írhatom így, igaz, nem egy szuper idővel. Viszont az emelkedők …. Na, azt még gyakorolni kell. Na, itt a para.

A munkahelyen is sok a meló. Még mindig. És nem fog változni. Így, hiába kaptam vissza az internet elérhetőséget 6-7 év után tegnap (naptárban feljegyzendő esemény!), csak annyira volt időm megnyitni, hogy megnézzem a hétvégi moziműsort. A kisebbik gyermekem akar egy filmet megnézni, amire speciel nem igazán vagyok kíváncsi.

Szóval, tavasz van.