27 km. 3 óra alatt.

És első olyan alkalom, mikor futás közben a természet lágy ölén … pisiltem.

…

Az jutott ma eszembe (de lehet, hogy tegnap… tulajdonképpen mindegy, mikor), hogy egyszer olyasvalaki aki személyesen is ismert, nekem esett, miért csak a jó dolgokról írok a blogba. Miért csak a jó oldalamat mutatom. Így az engem olvasók egy fals képet kapnak rólam.

A válasz már akkor is megvolt, legfeljebb nem fogalmazódott meg kimondott szavakká.

Mi a túróért tömjem tele sirámokkal, panasszal, problémákkal, a nem éppen jó kislányos viselkedésemmel a saját blogom?

Aki idejön, nem nyavajgást szeretne olvasni. Én legalábbis már herótot kapok az olyan blogoktól, ahol minden poszt arról szól, hogy az írója a béka popsija alatt van lelkileg, minden rossz, és ez vagy az a személy milyen utálatos.

Nem mellesleg, hiszek abban, hogy az írott szó determinál. Azaz, ha leírom az aktuális lelki nyomoromat, még inkább fixálom, és aki elolvassa, újabb energiát ad neki.

Tehát…. igen, van fehér oldalnak ellentétje is, sőt a szürke is létezik, de ha lehet, inkább maradok fehér – itt.