Lefutottam a félmaratont. Hmmm…. Hatalmas élmény volt.

Ha valakit érdekel a beszámoló, akkor a link hozzá ITT.

…. most azon gondolkodom, miért is kezdtem el ezt a bejegyzést.

Megvan. Elsősorban azért, mert észrevettem, hogy a félmarcsiról egy kukkot nem írtam.

A másik az, hogy elmondjam, ma feladtam postán a szakdolgozatomat.

Ez a harmadik dolgozatom, ami egy suli befejezését jelenti, de először nem volt konzulensem, csak egy szamárvezető és a kútfejem. Úgy éreztem magam, mint aki vakrepülést végez.

Persze, akkor jutott még eszembe (szebbnél szebb gondolat) egy-két ötlet, amit még bele lehetett volna írni, amikor már a kötödében volt. Ha-ha!

Hát…. nagyon kíváncsi vagyok, hogyan értékelik az irományomat.

Más.

A futás egyre nagyobb részt vállal az életemben. A szívemben.

Múlt vasárnap egy hét kilométeres versenyen vettem részt, de valami hatalmas örömfutás volt. Szabályosan végig repkedtem. Hárman futottunk, lányok, kb. hat kilométerig. Én csacsogtam, vigyorogtam, integettem, élveztem az egészet. A csajok mellettem éppen a tüdejüket készültek kiköpni. A hetedik kilométert már külön futottuk, akkor belehúztam. Van mit javítani az iramomon, de így is elég jó vagyok annak ellenére, hogy tulajdonképpen jó féléve futok rendszeresen.

Mondtam már, hogy október 27-én megint futok egy hivatalos félmaratont? Ezúttal Miskolcon.

Már várom. De addig még van egy írásbelim, egy szóbelim és egy gyakorlati vizsgám személyi edzésből. Ja, meg tanulni kéne ezekre a vizsgákra.