Igyekszem az augusztust agyi pihenéssel is tölteni. Kicsit ,,, áh, dehogy kicsit … ihlet, kreativitás híján vagyok. TAlán nagyon akarok, akartam teljesíteni ezen a téren is, így pont az ellenkezőjét értem el. Lett belőle semmi.

S amellett döntöttem, hogy hagyom, hadd menjenek a maguk útján a dolgok, csak a szükséges és elkerülhetetlen lépéseket teszem meg, hogy mégis csak tegyek valamit –  magamért. Aztán majd szépen jönnek a lehetőségek (vagy nem), és alakulnak a dolgaim (vagy nem).

Ami a sportot illeti. Még mindig készülök a félmaratonra, ami két és fél hét múlva lesz. Attól nem tartok, hogy nem tudom lefutni, hiszen már párszor megtettem a 21,1 km-t, és még plusz 1-2 kilométert. S tulajdonképpen csak izgalommal és örömmel várom. Tudom, hogy képes vagyok rá, tudom, hogy többre is képes vagyok.

Jelenleg mentálisan sokkal erősebb vagyok, mint fizikailag. Ezutóbbi pont elég a 21,1-re. A maratoni távhoz még erősödnöm kell. Jövőre kiderül, hogy mentálisan is felkészült leszek-e a 42 km-re.

Mily meglepő (vagy nem), de vizsgára is készülődöm. Azaz illene már többet foglalkoznom a témával. … Igen, igen! EGy éve kijelentettem, hogy soha többé vizsga. Ja, nem kellett volna azt mondanom, hogy “soha”. És azon se lepődjek meg, ha leütnek, hiszen pont azt kértem, hogy üssön le valaki, ha mégegyszer….

No, de ez az élet(em), úgyhogy örök tanulás rulez!