Nem vagyok hűtlen, csak kevesebb energiám van erre a blogra.

Az írási ötleteim más helyre koncentrálódnak.

És akkor én még nem is nevezem magamat (mostanában) bloggernek. Pedig már 2004. szeptemberétől az vagyok. Az egyik részem. És erről csak kevesen tudtak. Azok, akik maguk is megnyilvánultak a neten, és összetalálkozott az életünk virtuálisan, illetve azok, akik úgy gondolták, érdemes a gondolataimat követni.

Ha csak azzal foglalkoznék, amit igazán szeretnék csinálni, akkor a blogírás hivatalosan, azaz nyilvánosan is része lenne. Tulajdonképpen már most is az, de …

Szóval, blogger vagyok, voltam és leszek. Akár fű alatt, akár a világ előtt.