Tegnap összefutottam az egyik gimis osztálytársnőmmel. Kb. csak egy évig voltunk osztálytársak, mert utána ő estin folytatta. Van így. Látszott rajta, hogy oké az élete. Kiegyensúlyozott, pörgős, stb. Mesélt és meséltetett. Kiderült, hogy ugyanazon okokból, mint én, vált el a férjétől tavaly. (No, nem egyedi az esetünk, mint ahogyan a férjem hiszi.) Biztatott, és szentül megígérte, hogy hívni fog (névjegykártya csere…).

Örültem a találkozásunknak, bár soha nem voltunk barátságban. Sőt… Szerintem akkoriban ő is előítéletekkel volt teli velem szemben. Meg én is vele szemben. Azt hiszem, az elmúlt évek ezeket mára már kimosták belőlünk….