Jól vagyok, bár a tegnapi egésznapos homokzsák emelgetés némi izomlázat eredményezett. Rosszabbra számítottam, de úgy tűnik, megúsztam ennyivel.
Az a legérdekesebb, hogy a fáradtság ellenére ma ugyanúgy végigcsinálnék egy 8 órás tréninget, annyira nagy élmény volt.
Egyelőre nem megyek több továbbképzésre, tanfolyamra. Ígérem.
Koncentrálnom kell most már a családra és a többi dologra az életemben.
Ha ide ritkán írok, az azért van, mert az energiáim átcsoportosításra kerültek: facebook oldal, illetve egy másik blogomra (2pont0.wordpress.com). De igyekszem, tényleg, itt is fel-feltűnni.

A mai nap egyik “csodája”, hogy van olyan ember, aki annak ellenére is, hogy dilisen viselkedtem, jót akart nekem.