Vacsorázunk.
– Csíp ez a zöldpaprika? – kérdem.
– Alig, nem vészes.
Egy idő múlva, a már üres tányérok felett ülve megjegyzi:
– Te, mégis csíp ez a paprika!
Ránézek, majd a paprika körbevágott csumájára.
– A végén?
– Nem, a szememnél – pislog egyre pirosabb szemekkel.