Sose bírtam az egyházi bla-blákat. Általában borsózik a hátam tőlük. Legalábbis azoktól, amit eddig meghallgatott papoktól hallottam. A szombati egyházi esküvőn tapasztalt legnagyobb hülyeség az volt, amikor a pap felszólította az ifjú jegyespárt (akik már egyébként a magyar állam szerint már házasok voltak), hogy mondják el esküjüket ősi magyar szokás szerint. Gondoltam, itt valami tényleg értelmes dolog fog történni. Erre megszólal a pap: ” Mondjátok utánam: ‘Esküszöm/Fogadom a Boldogságos Szűzanya nevében/előtt, … stb.” No, ez betett! Majdnem hangosan felnevettem. Akkor most mi van? Ősi vagy nem ősi? Magyar vagy nem magyar??? Csekélyke értelmem és történelem-tudásom szerint az ősi magyarok nem voltak keresztények. Kb. 1000 éve (vagyunk) azok úgy nagy többségében. De akkor nem ősi az az eskü, ha pl. Szent Mária előtt teszik. És nem is igazán magyar. Hanem internacionális gondolom én. … Teljes a képzavar!!! A papnál!