Fáj a derekam. A jó ég tudja, hogyan!, de egyszer csak elkezdett fájni. Sejtem az előzményeket: egy hét folyamatos cipekedés. Az utazáshoz a dög nehéz hátizsák, mellé a húzható bőrönd. Aztán ott van a kisebbik gyermek, aki, ha éppen nincs a Kedvesem jelen, Velem hordoztatja magát. Ezt megtettem úgy is, hogy a vállamon vittem még a szintén nem könnyű strandtáskát. Jó, nem túl gyakran és hosszú távon, hiszen nem vagyok egy Erős Pista (vagy mi?), de azért a strandtáska volt, hogy másfél órát lógott felváltva a két vállamon. Akkor nem gondoltam, hogy ebből esetleg baj lehet. És most tessék! Fáj a derekam…

Anno 12 éve Angliában ért egy baleset. Egy kisebb körforgalomban haladtam a kemping kerékpáromon, mikor oldalról nekem jött egy autó. (Mind ketten hibásak voltunk.) Nagy sérülés nem történ. Kilökte a biciklit alólam, én pedig úgy fenékre estem, hogy nem tudtam lábra állni. Fájt a gerincem. Csak feküdtem a baloldalamon, és pityeregtem az ijedtségtől. Mentővel bevittek az egyik ambulanciára, ott megállapították, hogy semmi bajom nincsen, csak a gerincem csigolyái ütődtek egymáshoz. Se röntgen, se egyéb átvilágítás. Azóta se. … A baleset előtt még össze tudtam a farmerom a derekamon gombolni, a kórházból hazafelé pedig nem: legalább 5-8 cetni hiányzott. Kaptam egy adag fájdalomcsillapítót és kész. Két-három hétig kinlódtam a derekamban a fájdalommal. Óvatosan kezdtem tornázni. Egy pár jóga gyakorlatot csináltam rendszeresen, ami a derekat mozgatja meg. Nem sok hatása volt. Aztán a barátnőmmel elmentünk úszni. Egy varázsütésre elmúlt a fájdalom. Egyetlen alkalom után. Azóta nem volt problémám a derekammal. Max. a várandóságaim alatt. De az sem igazán ilyen jellegű volt, mint ami most van.

El kéne mennem úszni??