Jót aludtam. Bár most ébredés előtt hülye álmom volt: Pesten voltunk (a Kedvesem és én) egy nagy bevásárló központnál (az ikea és az Árkád keverékeként azonosítottam az álmomban), ami kissé romos, félig kész állapotban volt. De már üzemelt. Sok be- és kijárata volt. Az egyik gyermekem is velünk volt, de még kisebb korában. Egy darabig együtt jöttünk-mentünk, aztán elmentem wc-re (nők!). Mikor jöttem ki, sehol senki. Utána végig már őket kerestem. Nem voltam rémült. Kinn a parkban lődörögtem keresve őket, s reméltem, hogy összefutunk.

Szerintem a torta mára lett volna finom. Hát ez van!

Tegnap este itt ülve a gép előtt egyszer csak bevillant: én még nem adtam az ünnepeltnek az ajándékomat. Annyira le voltam foglalva a délután folyamán a zsúr rendben való lezavarásával. Gyorsan előkaptam a szekrényből, majd puszik kíséretében átadtam. Nagyon örült neki, hiszen ezt szerette volna. A kisebbik is kapott meglepetést: a kedvenc állatait.