Délelőtt már egyszer megírtam a tegnapi napról a bejegyzés, de lazán elveszett a mobil böngésző sűrűjében. Murphy és az ő törvénye. Mire ihletem támad blogot írni, az a poszt is nullázódik.

Szóval, Aerobik nap. Jó volt, élménnyel teli. Gyorsan elment. Volt olyan óra, melyet vigyorogva csináltam végig, pedig nem kímélt minket az edző. S volt olyan is, amit már csak muszájból bírtam ki. S volt olyan is, melytől kicsit tartottam, aztán kialakult és egy gyenge négyesre (általam osztályozva) végeztem el.

Bebizonyosodott megint számomra, hogy az a jó edző, aki tálcán nyújtja a sikerélményt a vendégnek, és úgy dolgoztatja meg, hogy éppen pedzegeti a határokat, kicsit át is lépi, még sem érzi azt a vendég, hogy kicsesztek vele, legfeljebb az óra végén azt, hogy elfáradtak az izmai.

Mikor aerobikedző tanfolyamra jelentkeztem, fogalmam sem volt, mennyire sokrétű ez a szakma, és mennyi mindent kíván. Nem csak sportos alkatot, testet, jó állóképességet, hanem intelligenciát, vezetői képességet, alkalmazkodást, ritmusérzéket, türelmet, megértést és azt a képességet, hogy több felé tudjon az ember figyelni. Persze, mindezeket lehet fejleszteni, csak akarat kérdése, de azért nem árt, ha már vagy rejtve vagy kifejlődve megvan az edzőben. S ami a legfőbb, az edző nem magának edz, hanem a vendégeinek segít edzeni.