További történések. A hétvégén lagziba voltam hivatalos. Eleinte nagyon nem szerettem volna elmenni. Egyedül. A Kedvesem nélkül. (Egyébként szeretek családi eseményeken részt venni.) Aztán … engedtem a szülői csúnyán-nézésnek, és elmentem. Valahogy jól alakult minden. Az egyik kedves unokatestvéremmel beszélgettem jórészt. Természetesen elmeséltük egymásnak az elmúlt pár hónap dolgait: szakítás, válás, új szerelmek, stb. … Úgy egy óra tájékán jött az ötlet – persze tőle -, hogy menjünk el a város egyik közkedvelt szórakozó helyére, ami nem túl nagy, de olyan zenéket játszanak, amire még táncolni is lehet. Mivel az éjszakát eleve mulatásra szántam, és nem vagyok semmi jónak elrontója, meg hát a tánc a gyengém, örömmel mentem. Egy csaj is csatlakozott hozzánk… Szóval, amikor megérkeztünk, éppen régi magyar slágereket játszottak. Volt egy-kettő, amit már igen rég hallottam (boldog leánykoromban, amikor még bulizásról szólt az életem), és felüdítő volt újra ugrálni rájuk.

Aztán jöttek a 90-es évek elejei diszkó zenék: MC Hammer és a többiek. A régi szép idők…

Szóval, jól éreztem magam, és ha erre tévedsz, Kedves Unokatesó, akkor köszönöm ezt a két órát! 🙂