Mai újabb meglepetés köszöntés az egyik régi barátnőmtől jött. Csörgött a mobilom. Azt hittem, hogy a gyerekekkel van valami, azért hívnak. Aztán láttam, hogy Á. hív. Szegény kérdezte, hogy vagyunk. Vagyok. Nos, egy “jól”-lal elintéztem a kérdést, és inkább őt faggattam. Aztán megígértem neki, hogy két hét múlva, mikor újra dolgozom, akkor felhívom. Ja, ha két hétig nem lenne bejegyzés a blogban, akkor az azért lesz, mert … SZABIN leszek! 🙂

Szóval, felhívom majd Á-t, és mesedélutánt, -délelőttöt fogok neki tartani. Nos, … ha még nem tudja, akkor most fogja.