Tökéletes ébresztőnek hatott egy akcióm tegnap reggel. Óracsörgés után a tök sötét szobában lehajolva összetalálkoztam a komóddal. Úgy orrtő tájékán. Először vinnyogva borultam be a pár centire levő ágyba, majd csekkoltam a fogaimat, hogy egyben vannak-e. Ezen megnyugodva átadtam magamat a könnyezésnek. A nap kezdés szokásos teendőit némi fájdalom kísérte, és inkább arra koncentráltam, mekkora mázlim volt, hogy a fogaim épek maradtak a nagy találkozás után.

Ami a tegnapi esetre emlékeztet, hogy az orrfújás kissé óvatosa n megy. Eleinte azt hittem, hogy a két első fogam tőből óhajt távozni egy-egy gyengébb fújáskor, most már csak szimplán macerás az orrom tisztítása. Na, de ez is elmúlik, és csak a tanulság marad a történtekből: félálomban ne hajolgassak semerre se, főleg feleslegesen ne, ahogy később ki is derült.