Ma délelőtt (vagy inkább már délben?) jelzett a mobilom, hogy sms-em jött. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, vajon ki küldhet nekem üzenetet. Már a legrosszabbra gondoltam. (nem arra, hogy merülőben a kártyám!) Azt tudtam, hogy a Kedvesem nem lehetett, hiszen ott állt mellettem. Aztán boldog vigyor hegyekben. Kedves Ikrem (aki csak lelki ikrem és ez pont elég 🙂 ) köszöntött névnapom alkalmából. … még jó, hogy vannak, akik helyettem is számon tartják!