Bolond egy játék! Néha annyira látom ezt, máskor pedig benne vagyok nyakig én is, és akkor elhiszem, hogy ez mind komoly. Komoly persze, valahol az. DE egyébként meg csak eljátszuk az életünket.

Csak pörög bennem a mondanivaló, a leírnivaló, de egyszerűen nem tudom megfogalmazható állapotba hozni. Úgy érzem, hogy ha leírnám, akkor olyan snassz lenne, valahogyan elvesztené a súlyát, csak szavak lennének, csak leírt vágyak, kívánságok. A fényükből veszítenének, és csak fekete-fehér, hideg betűk villódznának a képernyőn… Nem azt látnám viszont, amit itt belül érzek…