Családi vállalkozás lesz a hétvége. Míg én az iskolapadot koptatom két napig, addig a három fiú (két kicsi és egy felnőtt) a fővárost fedezi fel. He-he! Nélkülem. … vigyor… A két lábon járó gps nélkül.
Hm, nem szabad szemtelenkednem. Tudom, délutánra is meglesznek. Nem vesznek el.

Egy régi jóbaráttal ebédeltem tegnap, és az elmúlt pár hónap történéseire csak hümmögött, álmélkodott (ugye, így volt? – ha olvasnád…). Aztán meséltem azt is neki, mibe kezdtem egy hete, és csak azt mondta, hogy látja, nem tudok megülni a hátsómon. Bagoly mondja verébnek. Hiszen, mint akik be vannak sózva, állandóan mennek erre-arra túrázni, kirándulni, utazni. Én csak tanulok, tovább- és átképzem magamat.

Ennek kapcsán volt (van) egy remek gondolatmenetem, de … mosoly … majd next time.