Gyorsan repül az idő. Már egy hét telt el a legutóbbi bejegyzés óta. A mobilról macerás írni, mivel ha sort enterezek az új bekezdéshez (vagy még azt sem), dublázni, triplázni kezdi a program az írásom egy részét, amit otthon tudok csak javítani. Szóval, ömlesztve nyomhatom a gondolatokat.

Ott tartottam, hogy gyors. Mindenfélével töltjük a szabadidőnket, nekem a sport most még fontosabb lett (rékázom, amikor tudok, s a futást is illene beiktatnom a programba – újra).

A gyermekeim kamaszodnak, s bár imádom őket, a kisebbik probára tudja tenni a türelmemet rendesen. De, mint tudjuk, teher alatt nő a pálma.

Tetszik ez a hosszú nyárias ősz. Tíz éve is így volt. Tegnap este is sétáltunk egy nagyot. Babarózsaszínűek voltak az égen a felhők a lenyugvó nap fényében. Béke és nyugalom. Jólesett…