Gyorsan eltelt a munkás hét. Dolgozás ezerrel, ennek eredményeképpen pénteken délután már mosott rongyként aludtam be, mikor hazaértem.
Talán most szombat délutánra lettem újra szociális, addig leginkább anti- voltam. Nem mentegetőzésképpen, de így dolgozom fel a stresszt, a hetit.

Más: azért jó érzés, hogy csak gondolok egyet, elkérem a kocsikulcsot, és vezetek. Egyedül. Na, jó. Az egyik gyermek a hátsóülésen üldögélt. Még vannak bakijaim, de már nem rágódom azon, milyen bénán parkolok le. Viszont tudok már enni vezetésközben.

Másabb: Újra átrendeztem (-tük) a szobámat. Ennek csak az a hátránya, hogy megint fúrni kell lyukakat a falvédőnek, az egyik festménynek. De lesz új olvasólámpa az ágy fejrésze felett. Az, hogy az áram hogyan kerül oda, a szakértőbbre hagyom.

Éldegélünk, a terveinket teljesítjük, és azt veszem észre, hogy mindjárt itt a tél, a karácsony és … az új év. Kicsit lehetne lassítani.